A címmel ellentétben természetesen nem a kormány költségvetéséről lesz szó, hanem az államéról.

Noha a költségvetés tervezete mindenki számára nyilvánosan elérhető az interneten (Google a barátod), nem nagy élmény megpróbálni eligazodni rajta. Ugyanakkor ez egy rendkívül érdekes dokumentum, mert manapság hiánycikknek számító tények találhatók benne. Ezért úgy döntöttem, hogy kicsit közérthetőbbé teszem. De még mielőtt belevágnék, néhány leszögezvény: nem vagyok közgazdász, sem jogász. A költségvetésben szereplő ezernyi tételt nagyobb csoportokba gyűjtöttem össze. Hogy mit rendeztem egy csoportba és mit szedtem külön, azt a saját szubjektív szempontjaim alapján döntöttem el.

Ami először szembetűnik, az a nyugdíj, a maga több mint 3000 milliárd forintos terhével, amelyet a költségvetésre ró. Ez egy elöregedő társadalom problémája, és az előrejelzések szerint a jövőben csak egyre rosszabb lesz.

Ugyancsak szembetűnő a tétel, amelyet nem a magyar adófizetők pénzéből fedeznek: az EU-ból érkező fejlesztési pénzek. Érdemes összehasonlítani az ehhez kapcsolódó másik kiadással, az Unió költségvetéséhez való hozzájárulással, ami nagyjából az előbbinek a hetede. Hazai forrásból származó fejlesztések számos tétel részét képezik, leginkább a Modern Városok Program, a Miniszterelnökséghez tartozó programok, Nemzetgazdaság, Tömegközlekedés, Közutak és Egyéb fejlesztések címszavak alatt, de együttesen sem érik el az EU-ból érkező forrásokat.

Azután ott van a feneketlen kút, az egészségügy. Úgy tűnik, hogy a költségvetés 11%-a nem elég egy színvonalas egészségügyre: hiány van orvosokból és ápolókból, és a kilátások nem túl fényesek, hogy csak a legégetőbb problémát említsük.

Az ország közéletében az első számú téma egyértelműen a bevándorlási válság. Ez a költségvetésben egy negyedszázalékos Tömeges bevándorlás nevű tételben jelenik meg. Ehhez kapcsolódó, általam szándékosan külön feltüntetett tételek a Nemzeti Konzultáció, Kampányköltségek és a Közmédia, amelyeken keresztül a kormány a népszerűsíti a bevándorlással kapcsolatos álláspontját. Van egy Párttámogatás nevű tétel is. De ezeket mind nagyon keresni kell, hogy észrevegyük.

A kormány által stratégiai ágazattá nyilvánított sportra a költségvetés kiadásainak közel egy százaléka megy, ami több, mint példának okáért az MTA teljes költségvetése és a kutatás-fejlesztésre jutó pénzek együttvéve.

Említésre (...nem?) érdemes a diagramon nem szereplő Belvízi Hajózási Alapprogram, amelyre 100'000, azaz százezer forint jut. Szívesen várok minden véleményt, hogy ez az összeg vajon milyen módon segítheti elő a belvízi hajózást.

Érdekes lehet eljátszani a számokkal: 2%-os nyugdíjcsökkentésből meg lehetne duplázni a gyermekétkeztetésre szánt összeget, a sportra szánt pénz átirányításával 8%-kal több juthatna az egészségügyre... a Nemzeti Konzultációból pedig kétszázezerszeresére lehetne növelni a Belvízi Hajózási Alapprogram költségvetését.

Összességében melyik politikai oldalnak kedveznek hát ezek a tények? Ez teljesen egyértelműen a legrosszabb kérdés, amelyet bárki is feltehet magának. A végkövetkeztetés pedig az, hogy... a fene enné meg, vonja le mindenki saját magának. Nem szükséges mindenkinek a szájába rágnom, hogy mit gondoljon.